Jancsi és Juliska története a spessarti erdőben játszódik. A mesét bizonyára mindenki ismeri.

A Die Wahrheit über Hänsel und Gretel (Az igazság Jancsiról és Juliskáról) című könyvben olvashatunk arról még, hogy az író Hans Traxler megtalálta a szegény favágó házát, a két erdővágás közötti részt, ahol apjukkal együtt Jancsi és Juliska eljutott az erdőbe, valamint a kemencéket és a szerszámokat és az elrejtett recepteket is.
Később, folytatva a keresgélést Wernigerodéban megismerte Katharina Schrader mézeskalácsos nő történetét. Katharina Schradernek Hans Metzler egy másik mézeskalácsos udvarolt. 1647-ben Katharina egy éjszaka elmenekült és a spessarti erdőben egy házban mézeskalács sütödét rendezett be.
"Egyre-másra találta ki és készítette mézeskalácsait – vásárokra, kolostoroknak, úriházaknak. Kitalálta a töltött mézeskalácsot, készített merseburgi szerecsendiósat, bambergi módra kandírozott, szirupos mézest, gelnhauseni leckerlit.
Olyan jól ment az üzlete, hogy megirigyelték. Metzler följelentette boszorkányság vádjával a gelnhauseni városi bíróságon. Az iratok szerint söprűnyélen lovagol, embereket csal el magához, bezárja, meghizlalja és megeszi őket. Tudjuk, milyen borzasztó következményei voltak abban a korban a boszorkányság vádjának. Katharina védekezett, tagadott, még a hüvelyszorítóval kínoztatva is. Tudta, hogy ha boszorkánynak nyilvánítják, máglyán égetik el. Végül felmentették.
Hans Metzler azonban nem nyugodott bele az ítéletbe, húgával, Gretellel elment, megtalálta az erdőben Katharina házát, rátört, megölte, és az egyik még meleg kemencébe belenyomta. Metzler, aki udvari szállító volt Nürnbergben, büntetlenül sütötte tovább mézeskalácsait.
Az 1978-ban Frankfurtban megjelent könyvben fényképekkel igazolva találhatók meg a tárgyi és írásbeli dokumentumok, így az 1651. évi boszorkányper iratainak borítólapja is."
Forrás: Rudnay János-Beliczay László: Mézkönyv, Corvina Kiadó 1987.